Transmenu powered by JoomlArt.com - Mambo Joomla Professional Templates Club

I. A törvényes öröklés rendje

A törvényes öröklés rendje évezredes tradíció alapján alakult ki. Felfoghatjuk úgy is, mint az örökhagyók törvény által "vélelmezett akaratát". Ezt a vélelmet az egyes örökhagyók dönthetik meg azzal, hogy eltérően végintézkednek. Ha a hagyaték egészére vagy csak egy részére nem végintézkednek másként, ezzel hagyják a törvényes öröklési rendet érvényesülni, mint ami a saját akaratukkal mindenben megegyezik.

Az örökhagyó gyermeke

A törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Ha az örökhagyónak több gyermeke van, ezek fejenként egyenlő arányban örökölnek. Az örökbefogadott gyermek - az örökbefogadás fennállása alatt - az örökbefogadó-örökhagyó vér szerinti gyermekeként örököl. Az örökhagyó által nevelt gyermek vagy mostohagyermek azonban öröklési jogilag sem az örökhagyó gyermeke, nem törvényes örökös. Ha egy gyermek kiesett, helyén - az ő örökrészére nézve - egymás közt egyenlő részekben az ő gyermekei örökölnek (azaz az örökhagyó unokái). Ha ezek közül egy kiesett, ennek helyén is az ő gyermekei fejenként egyenlő részekben örökölnek (ez a "helyettesítés rendje", az így öröklők a helyettes örökösök). Ha a kieső örökösnek nincs helyettes örököse, a kieső nem jön számításba (örökrészét a többi örökös örökli egyenlő arányban). Az örökhagyó leszármazói tehát törzsenként és fejenként egyenlő arányban örökölnek. Leszármazók öröklése esetén az örökhagyó túlélő házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet nem ő örököl (özvegyi jog).

Az örökhagyó házastársa

Ha az örökhagyónak leszármazója nincs, egyedüli törvényes örököse a házastársa. (Ebben az esetben a házastárs nem haszonélvezetet, hanem "állagot" örököl.)

Az örökhagyó szülei

Leszármazók és házastárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek, fejenként egyenlő részben. Ha az egyik szülő kiesett, ennek helyén a leszármazói (az örökhagyó testvérei, ezek kiesése esetén gyermekeik) örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói, azaz a helyettesítés rendje szerint. Ha a kiesett szülőnek nincs leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek. A szülők és szülői leszármazók csoportját öröklési jogi kifejezéssel szülői parentélának nevezzük. Ha ebben a csoportban nincs egyetlen törvényes örökös sem (a szülői parentéla üres), következik a nagyszülői parentéla.

Az örökhagyó nagyszülei

Leszármazók, házastárs, szülők és szülői leszármazók hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. A kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek a helyettesítés rendje szerint. Ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszülő párja örököl, ha pedig ez is kiesett, ennek helyén leszármazói örökölnek. Ha az egyik nagyszülőpár mindkét tagja kiesett, és helyükön a leszármazóik sem örökölnek, az egész hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazói öröklik. Látható, hogy az örökhagyó felmenői is törzsenként és azon belül fejenként egyenlő arányban örökölnek.

Távolabbi hozzátartozók öröklése

Ha a nagyszülői parentéla is üres, elvi lehetőségként törvényes örökösök az örökhagyó távolabbi felmenői, mégpedig a fokoktól (déd-, ük-, szépszülő) és az apai vagy anyai ágaktól függetlenül, fejenként egyenlő arányban. Ebben a parentélában azonban már nincs helyettesítés, csak az élő felmenők jönnek számításba.

Az állam mint örökös

Ha távolabbi felmenő és más örökös sincs, a hagyaték az államra száll. Az államot mint szükségképpeni törvényes örököst nem illeti meg a visszautasítás joga.  

II. KÖTELESRÉSZ

A család alkotmányos és öröklési jogi védelme jegyében a törvény az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóinak részesedését a hagyatéki vagyonból akkor is lehetővé kívánja tenni, ha az örökhagyó rájuk kedvezőtlen végintézkedést tett, vagy vagyonát még életében jelentős mértékben eladományozta. A magyar jog ilyen esetre kötelesrészes igényt (követelést) biztosít a végrendeleti örökössel, illetőleg a megadományozottakkal szemben.

Kötelesrészre jogosultak

Kötelesrészre jogosultak az örökhagyó leszármazói (gyermekek, unokák, dédunokák), házastársa és szülei, feltéve hogy az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örökösei (tehát az öröklésből nem estek ki), vagy végintézkedés hiányában azok lennének. Ezek közül nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó érvényesen kitagadott. A kötelesrészre való jogosultság sorrendje megegyezik a törvényes öröklés sorrendjével.

A kötelesrész mértéke

A kötelesrész mértéke: a törvényes örökrész fele, itt azonban a törvényes örökrészt a kötelesrész alapja szerint kell számítani, amely - mint látni fogjuk - nem azonos a hagyaték tiszta értékével. Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezet illetné meg (tehát leszármazókkal együtt öröklés vagy ági öröklés esetén), ő kötelesrész címén is haszonélvezetet kap, de csak olyan korlátozott mértékben, amely a szükségleteit biztosítja (figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, saját vagyonát és munkájának eredményét is). Ha a házastárs mint törvényes örökös állagot örökölne, kötelesrész címén neki is annak a fele jár. A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, hozzászámítva az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értékét. (Ha az adomány juttatáskori értéken való számbavétele bármely érdekeltre súlyosan méltánytalan, az adomány értékét az összes körülmény mérlegelésével a bíróság állapíthatja meg.) A hagyományokat és meghagyásokat a hagyaték tiszta értékének meghatározásánál még nem szabad teherként figyelembe venni, a kötelesrész azoknál előbbre való. A törvény néhány adományt is mentesít a kötelesrész alapjához számítás alól. Így nem tartozik a kötelesrész alapjához:

1. az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke;
2. az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre való jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését (házastárs és házasságból született, valamint örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötést, házasságon kívüli gyermek esetén a fogamzást) megelőzően juttatott;
3. a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke;
4. a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke;
5. az arra rászoruló más személynek (pl. élettársnak, nevelt gyermeknek) ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

A házastárs korlátozott haszonélvezetének alapjául csak a hagyatékban meglevő vagyontárgyak szolgálnak, az adományok nem. Ha pedig egy kötelesrészre jogosult kapott adományt, és annak betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet azt a saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.  

Kötelesrész kielégítése

A kötelesrész kielégítése több elemből tevődhet össze. A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen (örökségként, előhagyományként, hagyományként) kap, továbbá az örökhagyótól ingyenesen kapott adomány is, kivéve ha annak betudását az örökhagyó kifejezett nyilatkozattal elengedte. A betudás elengedése a többi jogosult kötelesrészét nem sértheti, azok kötelesrészének alapjához tehát hozzá kell számítani. A kötelesrészre jogosult kiesése esetén a betudás a leszármazóját is terheli.

A kötelesrész kiadásáért felelősek

A kötelesrész kiadásáért való felelősség törvényi sorrendje a következő:

1. a kötelesrész kiadásáért (kiegészítéséért) elsősorban a hagyatékban részesedő személyek (örökösök, hagyományosok) felelnek;
2. ha a kötelesrész a hagyatékból nem elégíthető ki, a hiányzó részért azok felelnek, akiket az örökhagyó a halálát megelőző tizenöt éven belül megadományozott, mégpedig adományaik időbeli sorrendjétől függetlenül.

Több személy felelősségének egymáshoz viszonyított arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett (pl. neki fel nem róható okból elvesztette, a dolog elpusztult), a kötelesrészért nem felel. Nem esett el a juttatástól, aki azt saját céljaira fordította (felélte, értékén mást vásárolt), azért nincs meg. A kötelesrészért való felelősség terjedelme tekintetében főszabály, hogy aki juttatásban részesült, annak egész értékével felel. Ez alól azonban a törvény kivételt tesz az olyan felelős személy javára, aki maga is kötelesrészre jogosult. Az ilyen személy juttatásából csak a kötelesrész alapja szerint számított törvényes örökrészét meghaladó mértékkel felel. Ez a kedvezmény kiterjed a kötelesrészre jogosult házastársára, leszármazójára és ennek házastársára is annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának együttes értéke, a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Mégsem terjed ki rájuk a mentesség, ha a kötelesrészre jogosult a kötelesrész iránti igényét éppen a saját házastársával, leszármazójával vagy ennek házastársával szemben érvényesíti.

A kötelesrész kiadása

A kötelesrész kiadása minden tehertől és korlátozástól mentesen kell hogy történjen. Ez alól egyetlen kivétel a házastársat korlátozott haszonélvezet formájában megillető kötelesrész lehet. Ez terhelheti a leszármazók (kivételesen a szülők) kötelesrészét, ha ezek kötelesrészének kiadása után a hagyatékban megmaradó vagyon még a haszonélvezet korlátozott mértékét sem biztosítaná. Ilyen esetben a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezettel terhelt részét csak a haszonélvezet megszûnése után lehet kiadni. Maga az örökhagyó a kötelesrészre jogosult számára korlátozással vagy terheléssel is hagyhat hátra vagyont, ez azonban általában csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban kikötheti, hogy ha a jogosult a korlátozást vagy terhelést az egész juttatás tekintetében el nem fogadja, akkor csupán a kötelesrészét kapja meg. A kötelesrész kiadását pénzben lehet követelni. Természetben jár a kötelesrész, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Kivételesen a bíróság is elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását, ha a pénzben való kiadás akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes volna. A kötelesrész iránti igény mint kötelmi jellegû követelés öt év alatt évül el. A jogosult ezen belül is lemondhat igényéről az örökhagyóval kötött lemondó szerződésben, vagy a közjegyzőhöz, illetve a kötelesrészért felelősökhöz intézett nyilatkozattal (ez a nyilatkozat nincs alakisághoz kötve). Több jogosult külön-külön érvényesítheti kötelesrész iránti igényét, illetőleg ugyanígy mondhat le róla.

III. A VÉGRENDELET

A végrendeletek tipikus formája az írásbeli végrendelet, amely lehet közvégrendelet vagy magánvégrendelet. A közvégrendeletet közokiratba kell foglalni. Korlátozottan cselekvőképes személyek csak ebben a formában végrendelkezhetnek, könnyebbség viszont, hogy sem a gyámhatóság, sem a törvényes képviselő hozzájárulására vagy jóváhagyására nincs szükség.A magánvégrendeletnek három fajtája ismeretes:

1. holográf végrendelet, az örökhagyó ezt saját kezûleg írja és ő is írja alá, valamint ő írja a keltezést is, továbbá
2. allográf végrendelet, amit más ír le, de az örökhagyó azt két tanú előtt aláírja, vagy aláírását rajta sajátjaként ismeri el, illetve
3. a közjegyzőnél letett magánvégrendelet.

A végrendelet másik fajtája a szóbeli végrendelet, amely csupán kivételes lehetőség, csak a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények között érvényes, hatálya pedig időben korlátozott. A számos tartalmi követelmény azért fontos, mert a végrendelet pontos értelmezésére és az örökhagyó akaratának érvényesítésére annak halála után kerül sor, amikor már a végrendeletét saját maga értelmezni nem tudja.

Közvégrendelet

Közvégrendelet közjegyző vagy bíróság előtt tehető. A bíróságok közül bármelyik helyi bíróságot fel lehet keresni ilyen kéréssel. A közjegyzőnél tett közvégrendelet az akarat közjegyzői közokiratba foglalásával történik, amely szintén bármelyik közjegyző előtt megtehető. Kivételt képez a helyszíni végrendelet-felvétel, amelyre csak az illetékes közjegyző mehet ki.Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. Érvénytelen az a juttatás - tehát a végrendeletnek az a része -, amely a közvégrendelet tételében közremûködő személy, illetve hozzátartozója, gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.

Írásbeli magánvégrendelet

A vak, az írástudatlan és aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet még akkor sem, ha ez az állapota csupán időleges, de a végrendelet megtételekor még tart. Írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. A végrendeletet közönséges írással kell készíteni, amely alatt az adott nyelv szerint elfogadott sablon értendő. Az okiratból ki kell tûnnie a keltezés helyének és idejének, illetve a végrendeleti minőségnek. További érvényességi kellék, hogy a végrendelkező a végrendeletet

1. elejétől végig maga írja és aláírja; vagy
2. két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy
3. aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezze.

A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet minden lapját el kell látni folyamatos sorszámozással és a végrendelkező aláírásával, illetve - ha a végrendelet érvényességéhez tanúkra volt szükség, akkor - mindkét tanú aláírásával. Nem érinti a végrendelet érvényességét, ha a tanú nem ismeri a végrendelet tartalmát, vagy nem tudja, hogy végrendelet tételénél mûködött közre. Nem alkalmas azonban tanúnak az a személy, aki

1. a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes;
2. kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll; vagy
3. írástudatlan.

A közremûködő tanú és más közremûködő személy - illetve hozzátartozója - részére csak akkor lehet érvényesen juttatásról rendelkezni, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezûleg írta és aláírta, vagy, ha a végrendelkezésnél a javadalmazott tanúkon kívül további két tanú mûködött közre. Ha a közvégrendelet vagy az írásbeli magánvégrendelet elveszik, vagy egyéb, a végrendelkező akaratán kívülálló okból megsemmisül, illetve egyébként nem található meg, hatálya nem szûnik meg. Ha a végrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig a hivatalos szervek azt vélelmezik, hogy az örökhagyó azt szándékosan megsemmisítette.

A végrendelet letétbe helyezése közjegyzőnél

Az eljárás akként zajlik, hogy a végrendelkező a magánvégrendeletét nyíltan vagy borítékba zárva letétbe helyezi a közjegyzőnél és egyúttal kijelenti előtte, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza. A letétbe helyezésről jegyzőkönyv készül, és azt az átvett végrendelettel együtt őrzik. A közjegyző a végrendelet átvételéről a félnek elismervényt ad, és a végrendeletet elzárva őrzi. Bármikor kérheti a letevő - vagy az erre a célra adott meghatalmazással ellátott meghatalmazott -, hogy a közjegyző a végrendeletet adja vissza.

Szóbeli végrendelet

Szóban az végrendelkezhet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Az érvényességhez két tanúra van szükség, akik előtt a végrendelkező az általuk értett nyelven szóban, teljes terjedelemben előadja a nyilatkozatát. Nélkülözhetetlen feltétel továbbá, hogy mondandóból az is kitûnjék, hogy a szóbeli nyilatkozat végrendeletnek tekintendő. Ennél a végrendelettípusnál is érvénytelenségi ok lehet a tanúk és hozzátartozóik részére tett juttatás. A végrendelet tanúinak meg kell jegyezniük a végrendelet tartalmát, így írni tudásuk nem érvényességi kellék. Ha a végrendelet szóbeli végrendeletnek minősül, akkor nem vehetők figyelembe az örökhagyó által készített írásbeli feljegyzések.

Forrás: Magyarország.hu